Ha valaki bármikor is gondolkodott örökbefogadáson, mármint leginkább kutyáról beszélek.., az biztosan elgondolkodott már a legrosszabb eshetőségeken is.
Mi lesz, ha rendetlen? Ha neveletlen? Ha vad??? Úristen, mi lesz, ha bántja a gyereket? Vagy a macskát, papagájt, nyulat?? Ha ilyen, és ehhez hasonló gondolatok eszedbe jutott, akkor pihentesd a témát. Tényleg. Az örökbefogadott (nem kölyök, tenyésztett) kutyák sokkal érzékenyebbek. Hálásak, odaadók, de több probléma is lehet velük, mint egy divatbulldoggal, vagy egy iciripicire yorkival. Félreértés ne essék, nagy állatbarát vagyok. Imádom a francia bulldogot is, de én nem vásárolnék soha kutyát. Ez olyan, mintha gyereket vennék. Nem.
Szóval igen. Sokkal több törődést igényel egy sérült lelkű menhelyi kutyus, odafigyelést és feltétel nélküli szeretetet. Persze ebben az esetben vissza is kapunk sok, intenzív érzelmet. Rengeteget. Ez pedig minden áldozatos munkánk édes gyümölcse.
Bella is ilyen. Igazából ez a blog róla fog szólni. Tabuk nélkül szeretnék megosztani minden élményt vele kapcsolatban, mert bátran állíthatom, különleges esettel állunk szemben. Nehéz, de szép.
Nos, ez a nagyfülű “élien” Bella. Fajtáját tekintve N/A, vagy inkább FATAL ERROR. Jack Russel biztosan van benne, de, hogy mi mással keveredett…. az rejtély. Nagy fülek, kis fej, hosszúkás test, erős bordák, mint egy agárnak… Szóval… lehetne akár egy teljes kutyakiállítás szerelemgyereke is.
Története is rejtély, csak találgatásokba tudtunk bocsátkozni. Semmi fix, semmi biztos. Egyedül az, hogy 13.kerületből jött. Hogy kidobták, vagy elszökött, azt nem tudjuk. Bár szerintem inkább az utóbbi. Elszökhetett, ugyanis bántalmazás nyomai található rajta testileg és sajnos lelkileg is. A kicsi őzikelábai közül egy el van törve, rosszul forrt össze, tehát egy régebbi sérülés lehet. Még azelőtt, hogy az ideiglenes befogadója, Dóri megtalálta. Kicsit kacska, de egy az egyik szexepilje. Ja, és a lábán a körmei ki voltak festve. Szóval, ha valamilyen úton-módon a szemem elé kerül az előző gazdi, akkor lehet, hogy egy vascsővel üdvözlöm.
De nem fontos ennyire belemerülni a múltba, mert már jó helyen van. A fenti kép akkor készült, amikor először járt nálunk. Háztűznézőbe jött és kiválasztott minket, ekkor már biztos volt, hogy nálunk marad. Érezte a szeretetet, érezte rajtunk, hogy nagyon szeretnénk szeretni, és ő is engedte. Lelkileg ugyanis, ahogyan azt már említettem, szintén nem stabil.
– A gyerekeket nem szereti (nem hiszem, hogy ez egy veleszületett tulajdonság, hiba lenne, ugyanis a kifestett köröm arra utal, hogy gyerekkel élhetett, viselkedése pedig arra, hogy bántotta ez a gyerek)
– Nem nyúlhat hozzá bárki az utcán (simán odakap, és most látom csak, hogy egyes emberek mennyire nem tisztelik más kutyájának privát szféráját. 2 alkalommal fordult elő, hogy megharapott valakit, mindkettő megkérdezte, hogy megsimogathatja-e..természetesen mondtuk, hogy ne, mert fél, harap, de neki akkor is oda kell nyúlnia…és még meg is van sértődve, hogy a kutya odakap..emberek! szedjétek magatokat össze!! ha már megkérdezitek, és nemleges választ kaptok, akkor ne! nem kell a fáj..)
– Nem enged be senkit a lakásba (értsd:senkit., türelemmel azonban pár óra elteltével megbarátkoztatható..ehhez eddig csak anyának volt türelme… mindenki más az első perctől szidja)
– Ugatós (szóval igen… van ugatós kutya, meg a nagypofájú r*banc. Utóbbi miatt senki sincs felháborodva, tele van a világ velük, de ha egy kutya hevesebb és ugatósabb, akkor már azt kapom tanácsul, hogy “ALTATTASD EL BAMMEG!”)
Szóval türelem, szeretet, kutyasuli. Ez a terv…pontosabban ebből már kettő meg van. Kutyasuliba majd tavasztól járunk. A Cerberosba, rehabra 🙂 Az szerintem szül majd pár érdekes bejegyzést.
Nagyjából ez a történetünk. Remélem elnyeri majd tetszéseteket a blog. Én igyekezni fogok.
Virág
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: