Sosem volt még lány kutyám, de a családban senkinek nem volt még dolga szukával. Alapból nem is tudtuk, hogy ivartalanított-e, mert a hasán, mintha kis, gyógyult vágás lett volna, de nem voltunk biztosak abban, hogy tényleg ki volt-e pakolva a lány.
Hát nem.
Nincs még egy hete, hogy a kis sárga pokrócon pöttyöket véltem felfedezni. Először azt hittem, megsérülhetett a lába, mert előző este hógolyóztunk, hócsatáztunk hármasban. Gondoltam, beleléphetett valamibe és éjszaka, az vérzett. Hát kiderült, naiv voltam.
Mint egy anyuka, úgy kezdtem morfondírozni, hogyan tovább. Ha nem ivartalaníttatom ki, akkor szembe kell nézni a ténnyel, hogy a család fiú kutyái meg fognak őrülni a környezetében, ez konfliktust, feszültséget szül. Nem lehet vele közösségbe menni, és lássuk be, a kan kutyák gazdái (tisztelet a kivételnek) különösen mérgesek tudnak lenni, ha egy tüzelő szukát viszek az utcára, mert “jajj szegény kankutya… “. (Én is kankutyás gazdi vagyok félig, bár én sosem voltam ilyen.)
Ezért úgy döntöttünk, hogy kipakoltatjuk. Tudom, hogy nem emberséges dolog, és egészen idáig nem voltam híve, csak macskák esetében, de be kell látnom, így lesz a legjobb.
A kiválasztott rendelőm a Boxi lesz, mert rengeteg jót hallottam a doktornőről. Sok a svindler, és nekem a kutya boldogsága a legfontosabb.
Szóval igen, nagylány lett Bella, amit egész furán tűr. Érzem rajta, hogy teljesen depis, bár őszintén szólva nem olvastam utána, hogy náluk ez a hangulatot mennyire befolyásolja. Azt tudom, hogy Bellán látszik.
Vettem neki tüzelőbugyit, mert hát mégis lakásban tartott eb, és a frásznak kellenek a vérpöttyök ide-oda. Feladtam rá, majd sértődötten ült órák hosszat ebben a pózban:
Aztán megbarátkozott az új szumó-gúnyájával…legalábbis azt hittem. Az éjszakát remekül tűrte benne, nem is kelt hamarabb amiatt, mert zavarta volna. Boldogan hagytam otthon tegnap.
Azonban mire hazaértem egy sunyító kutya fogadott.
Az összes zokni ki volt pakolva, egy pár szét is rágva, ő pedig feküdt a helyén, mint egy depressziós drogbáró, akit épp most kapcsolnak le.
Az oka az volt, hogy szanaszét tépte a bugyiját. Mérnöki pontossággal rágta szét a csatot, a könnyű pamutanyag pedig hamar megadta magát.
Neszek neked 1500 Ft-os bugyi… Szóval marad a felmosás, és minden összepöttyözhető bútor figyelmes tisztán tartása. A kisasszony nem bírja a bugyit. Szabadnak született!
Nem tudom, mennyire általános ez. Sokaktól hallom, hogy ugyanerre a sorsra jutnak ezek a termékek, nem is értem, miért nem találtak még ki valami rágásbiztos erényövet erre a célra. Talán, ha egész hétvégén rajta lett volna, a felügyeletem alatt megszokja, akkor nem így végzi. Bár szerintem alig várta, hogy elhagyjuk a lakást és akaratát beteljesíthesse.
Virág
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: