Ember legyen a talpán, aki meg tudja állni minden alkalommal, hogy ignorálja a házikedvencet, mikor az bánatos tekintettel vagy éppen minden energiáját bevetve piszkál a lábával, hogy adj neki.
Alapból én nem vagyok annak a híve, hogy adjunk mindenből, mert könnyen elkapathatjuk így a kutyát. Sok kutya elég pofátlanul tudja kivitelezni az akciót, ami néha fel is dühít. Biztosan természetüktől is függ, hogy hogyan kezelik az ilyen helyzetet, de a nevelés sokban befolyásolhatja.
Bella nem agresszív, ő passzív agresszív. Nem is tudom, melyik a jobb. Amikor a lelkedbe lát és a tudatodra próbál hatni, vagy ha bökdös, lökdös, nyávog.
Tegnap történt, hogy főzés közben leültem, hogy elmajszoljak egy melegszendvicset. Előtte kapott egy kis kolbászvéget, meg mindent, ami lepergett a földre. Emiatt sosem szólok rá, még segít is, feltakarít.
Azonban amikor leültem, elkezdte. Láttam rajta, hogy pontosan azt gondolja, amit a kéregetők mondanak itt a Deákon: “Kérem segítsenek, 10 Ft is sokat számít. Egyedül nevelem 2 gyermekem, az egyik szívbeteg, a másik mozgássérült, én pedig rokkantnyugdíjas vagyok. Segítsen kérem…”
Akármit csináltam, nem vette le rólam a szemét. De nem ám a kaját nézte, hanem mereven a szemembe bámult. Szinte éreztem, hogy kiszívja az összes energiámat és üres leszek belülről. Átvette az irányítást a tudatom felett.
Ilyen esetben nem adok neki. Olyan, mint egy gyerek. Ha lelki terrorral próbál elérni valamit, jobb, ha megtanulja, hogy nem úgy vagy az! Van ebben ösztön is, nem kérdőjelezem meg, de biztosan tudatosan csinálja. Amikor olyan hangulata van, akkor e mellé társul egy kis rinya, hiszti is. De ez a ritkább. Mellékelem a videót az egyik ilyen esetről.
Szóval ez a kettő váltakozik. Alapjáraton nem válogatós kutya. Eszi, nem eszi, nem kap mást alapon tömök mindent belé. Meg kell ennie a maradék sztrapacskát egy kis zsemlével ugyanúgy, mint a leveshúst… nincs kifogás!
És meg is eszi.
Adjunk, ne adjunk?
Én azt gondolom, hogy adjunk, de csak néha és ne sokat. Érezze, hogy szívesen kényeztetjük, de nem túlzottan. Azonban, ha agresszívan próbálkozik, akkor hagyjuk a fenébe a néha igen, néha nem dolgot, mert akkor sosem lesz nyugtunk tőle.
Tanítsuk meg neki, hogy ha eszünk, akkor nem jöhet be a konyhába.
Manó (a miskolci kutyusom) próbálkozik, de mindig a helyére van küldve. Félúton bánatosan visszanéz, hátha….aztán befekszik és megvárja míg befejezzük.
Persze erre sincs tökéletes megoldás. Bella legalábbis igazi hisztis ringyó. Kedvtől függ.. Kankutyával egyszerűbb.. 🙂
Virág
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: