Nem nagyon sikerül mostanában lefárasztanom, ecsetelgettem már, hogy miért. Téli lustaságom van, krónikus. Szóval sokat döglünk..ő is és ebben nem nagyon lehet elfáradni..fizikailag legalábbis biztosan nem.
Szóval az ominózus esetre akkor lettem figyelmes, mikor tegnap reggel felébredtem és láttam, hogy az este gombócba gyűrt zoknim egész más helyen van, nem az ágy mellett. Gondoltam biztosan kómásan felkeltem egy kis vizet inni és arrébb rúgtam..nem tulajdonítottam neki különösebb jelentést.
Tegnap azonban nem nagyon tudtam aludni és arra lettem figyelmes, hogy a körmei kopognak a parkettán. Hirtelen megijedtem, hogy nem végezte el teljesen a dolgát lent, és ” a szükség nagy úr” alapon arrébb sétált egy kicsit, és elvégezte az elvégeznivalót.
Ezért hirtelen felültem. Ő azonban nem vett észre, gondolom azt hitte, hogy csak egy sima mocorgás. Meredten figyeltem, szinte levegőt sem mertem venni. Gondoltam, most meglesem, mit csinál egy állat, amikor azt hiszi, senki nem látja.
Valami kicsi bogarat talált, ami extrém halkan bántalmazott. Kapargatta a szőnyeget, de nagyon figyelt arra, hogy olyan halkan csinálja ezt, amennyire csak lehetséges. Néha rágott egyet-kettőt rajta, kiköpte és meghempergett benne. Gondolom a harmadik ilyen körnél már eléggé összeroncsolódott így otthagyta, vagy lenyelte, majd új kaland után nézett. Sétálgatott, alaposan, megfontoltan megszagolt mindent, benézett mindenhova, ahová amúgy sosem, vagy nincs neki megengedve. Mindezt tényleg a legnagyobb csendben. Volt, hogy már egyszerűen semmilyen hangot nem adott ki és azon kezdtem ezen gondolkodni, hogyan is lehetséges ez.
Ezután az ágyát megkerülve a konvektor felé vette az irányt, és úgy tűnt, mintha némán beszélgetne azzal. Kicsit meghökkentem, de a nevetésemmel küszködtem, szuszogásomra és visszafojtott fuldoklásomra azonban ügyet sem vetett. Mozgatta a fejét, néha bólintott, fel-felemelte az egyik mellső lábát, majd, mint aki jól végezte dolgát, arrébb állt. Mint aki megbeszélte a konvektorral a konfliktust és most már szent a béke.
Aztán kezdett kicsi uncsivá válni a műsor. Már csak járkált össze vissza, meg-megszagolgatta a játékait, arrébb lökte az orrával…
Őszintén szólva kicsit sajnáltam, és iszonyat bűntudatom volt, hogy nem tud aludni. Nem fáradt ki, hiszen egész nap alszik és még este sem tudom kellőképp kimozgatni. Hiszen mégis csak egy Jack Russel keverékről van szó, nem így kellene lennie… Megint rossz gazdinak éreztem magam.
Aztán felkeltem és úgy feküdt féloldalasan, mint valami NDK pornó férfi főszereplője, aki szőrös felsőtestét a közönség elé tárva csalogatja magához a Brünhildákat. Amikor e mellé még elkezdett csóválni is, akkor odamentem, jó meggyömöszöltem és konstatáltam, hogy biztosan megérti. Vagy ha nem is, de elfogadja. Remélem sejti, hogy ez nem lesz mindig így.
Szóval a kutya éjszakai élete mostanság igen aktív. Amúgy nagyon sunyi, mert amíg le nem kapcsoljuk este a lámpát, addig szeka van. Amint azonban sötét lesz, besunnyog a helyére és vár. Azt várja gondolom, hogy elaludjunk, hogy elkezdhesse kisded játékait.
Mert Bella nem is kutya, hanem bagoly..vagy denevér, vagy wombat.
Virág
