Több, mint fél éve van már nálunk Bella.
Ezalatt az idő alatt sok minden történt, többször próbáltuk szakavatatlan fejjel körbejárni a “miért agresszív a kutyám, ha amúgy egy tündér” témát.
Persze ott a védelmezés, a túlzott birtoklási ösztön, de arra, ami kiderült, sosem gondoltunk volna, és csak most lett igazán világos.
A miértjét persze még mindig nem tudjuk, de sokkal könnyebb kezelni, sokkal türelmesebbek és körültekintőbbek vagyunk, illetve megismertük végre a kutya “határait”.
Akkor kezdődött, mikor 2 hete először vittük le a telekre, tesztüzemre. Ott aztán, ugyanis van minden, ami ingerelheti: kisbaba, kecske, tyúk, öregasszony, ásás, fúrás, másik kutya és egy óriási nagy tér.
Mikor megérkeztünk, láttam a szemében az örömet, a szabadság érzését és szinte kivehető volt, hogyan is semmisül meg számára a külvilág és csak a saját örömeire koncentrált.
Szaladgált össze-vissza, kergette a tyúkokat, incselkedett a kecskével, játszott a másik kutyával. ki-be járt a házból és szinte ügyet sem vett a körülötte sertepertélő, különböző életkorú és affinitású emberekre. Összetettem a kezemet: VÉGRE!
Nagy kockázatforrást jelentett a párom 1 éves húga. Úgy vettük át Dóritól Bellát, hogy kijelentette: a gyerekeket nagyon nem szereti. Nem nagyon volt konfliktusunk, de ehhez tartottuk magunkat és nagyon féltünk, nehogy bántsa a kicsit. Hiszen hangos, furák a mozdulatai, kicsi… sok kutya nem tudja a kisembereket hova tenni.
Ám legnagyobb meglepetésre ezzel sem volt baj!
Zsófika ott totyorászott körbe-körbe..Bella néha megnyalta a kezét, odaszimatolt, kivette a kezéből a kaját, de ennyi.
Körülbelül 5 órán keresztül megállás nélkül tolta az oda-visszát. Egy percre sem állt meg.
Amikor aztán eljött az ebédidő, mindenki elpilledt, ledőltünk, pihentünk. Bella ekkor a lábamnál próbált aludni, de éreztem, hogy valami itt innentől kezdve nem lesz rendben.
Ahogy ki szeretett volna magának sajátítani egy kis helyet a pihenésre, a gazdijaival, majd erre nem volt lehetősége, rögtön agresszív lett és minden “valahonnan érkezőre” morgott. Még a felnőttek miatt hagytam volna, hogy barátkozzon a helyzettel, de a kicsi miatt nem kockáztattam volna meg a dolgot. A frásznak kellett volna az idegeskedés, mert megharapta a gyereket..na akkor aztán közutálat tárgya lett volna a kutya azt biztos.
Ekkor összeszedtük a cuccunkat és úgy döntöttem, haza indulunk, mert ha én ideges vagyok, akkor a kutya sem nyugodt, arra pedig senkinek nincsen szüksége, hogy egymás ellen idegbetegeskedjen mindenki.
Ez a tesztüzem a következő heti születésnapi zsúr előkészülete volt, ami több szempontból is érdekes tanulságokat hordoz.
Pénteken érkeztünk meg, este. Kis játék, evés-ivás, aztán mentünk is aludni, de az előző héten megismert bagázst imádta, szerette. Mindenki úgy viszonyult hozzá, ahogyan kellett.
Így telt a szombat is, azzal a kivétellel, hogy az előző héten tanultakból elvonultunk egy külön szobába a kutyával (vittük a fekhelyét is!) és lepihentünk mi, hagytuk, hogy ő is kialudja magát (miután maratonokat futott).
Miután ezzel megvoltunk, újult erővel vágott bele az érzésbe, minden rosszindulat vagy agresszió nélkül.
A lényeg azonban vasárnap következett, amikorra 30 embert vártunk vendégségbe…
… Lassacskán érkeztek az emberek, néhányukat megugatta, de rá lett szólva, aztán hagyta. Volt egy valaki, aki nem várta még míg a kutya közeledik, ő erőszakolta rá magát, ennek egy szép kis csípés lett a vége (harapásnak nem mondanám, mert csak kis véraláfutás volt).
Sajnos a vendégek között volt egy értelmi fogyatékos kisfiú, akinek a mozgása, hangja különösen fura lehet egy kutyának, így úgy döntöttünk, hogy bezárjuk a szobába.
Ezzel tulajdonképpen rosszat tettünk. Folyamatosan veszélyben érezte magát a bezárt szobában, míg odakint ment a sürgés-forgás. Sajnáltam is szegényt, de ez van.
Szóval azt szűrtük le ezekből a hetekből, hogy a kutyát sosem lehet teljesen kiismerni, főleg, ha egy sérült személyiségről van szó. Sok mindent hozhat felszínre a környezetváltozás és a helyzetbe való belekényszerítéssel végülis lassacskán segítünk neki. Nyáron azon leszünk, hogy visszaépüljön belé a bizalom az emberek iránt, amit sajnos elvesztett, és remélem a család is hajlandó lesz ebben segíteni, ugyanis türelem nélkül ez nem fog menni.
Ha bárkinek van tanácsa, észrevétele, ne habozzatok, mindent szívesen fogadok!
V.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: