Épp az imént olvastam egy megdöbbentő történetet a Facebook Állatmentő Sereg oldalán, ami arra késztetett, hogy forrongjak egy kicsit.
A történet a következő : (meséljenek az érintettek)
“Úgy érzem, hogy itt (és sok helyen máshol) valami nagyon nincs rendben..
Luckyt 2015.05.20.-án hoztuk ki az illatos útról. Gazdához cuccolt, egy szuper, eseménydús élet reményében. Minden jól ment, okos, jó kutya. Nagy reményeket fűztünk hozzá, terveink voltak vele… Ma reggel kaptam a lesújtó üzenetet, hogy Lucky meghalt. Ahogy tudtam, átmentem az örökbefogadókhoz. Lucky valóban halott. Ott fekszik, nem mozog, nincs benne élet…
Valakit zavart.. Valakit zavart egy olyan kutya jelenléte, akinek még hangja sem volt. Nem ment át a szomszédba, nem ment ki az utcára, nem rombolt.. Az volt a bűne, hogy végre boldogan élt,családban. Valakinek indok volt a jelenléte arra, hogy kioltsa az életét…
Megmérgezték.
Reggel ahogy tudtuk, hívtuk a rendőrséget, akik jöttek is, adatfelvétel, bejelentés, stb… A rendőr ment az állatorvosért, mindenben segítettek.
Bizonyíték hiányában nem tudunk előrébb jutni…
Nem hiszem el, hogy ennyi lett volna egy 2 éves életerős kan kutya élete… Mindent megteszünk, hogy valamilyen módon nekünk legyen igazunk, és Lucky halála ne legyen értelmetlen….Búcsúzom Édesem, ne haragudj ránk. Nagyon szeretünk. Minden követ megmozgatok Érted…”
Nekem azért különösen szívfájdító eset ez, mert Bella szintén örökbefogadott és elég problémás. Mi lenne, ha az egyik elvetemült környékbeli, akit ugatott már meg, úgy dönt, megmérgezi a kutyámat…
Mi lenne akkor, ha sétáltatnám és megenne egy, sűrű fűcsomóból kikotort kolbászt, amibe valaki szögeket szúrt? Mit tennék, ha a kutyám holtan esne össze, vagy azt venném észre, hogy a haláltusáját vívja?
Milyen ember az, aki ezt kívánja egy élőlényeg, aki a légynek sem tud ártani? Milyen ember az, aki nyugodtan fekszik le aludni, tudván, hogy megmérgezte valakinek a szeme fényét, a napja boldogságát, az egyetlent, aki hazavárja.
Csináltunk egy törvényt, büntetik az állatkínzókat… na de mivel? Nevetséges, mondvacsinált büntetésekkel, ami azért van, hogy ne lehessen azt, mondani: nincs.
Azt mondom, hogy minden hal a fejétől bűzlik, minden nevelés kérdése. Én úgy gondolom, hogy a gyerekekbe kiskorukba kell belenevelni az állatok szeretetét.
Ne rántsd el, ha kutya jön veletek szembe! Ne mondd neki soha, hogy félnie kell a kutyától, ha nagy. Ne ijesztgesd azzal, hogy “jön a nagy kutya és megharap, ha rosszul viselkedsz”. Azt fogja gondolni egész életében, hogy a kutya az ellensége és ő lesz az, aki simán megveszi a gyerekének majd a drága, divatos kutyát, majd kidobja az utcára mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül.
Ő lesz az, aki lassítás nélkül fog áthajtani egy kutyán, macskán, madáron vagy akármin, ami majd az útjába kerül.
Nem érdekel, ha nyersnek tartasz, az rossz ember, aki nem tud állatot szeretni, hiszen abban mutatkozik meg az emberség, hogy hogyan viselkedsz azzal, akivel nem kell jól viselkedned. Velük nem kell, választás kérdése, hogyan kezelsz egy ártatlan életet, hogyan bánsz egy lélekkel, aki csupa önzetlenség, aki szeretetből táplálkozik és szeretet ad anélkül, hogy kérnéd.
Az én kutyám is kap a seggére néha. Igen, amikor rosszat csinál vagy neveletlen, akkor ráütök. De soha, SOHA nem okoznék neki fájdalmat pusztán hirtelen felindulásból vagy azért, mert én felsőbbrendű lennék nála. Egymást éltetjük, egymásból táplálkozunk. Az egyikünk energiái adnak örömöt a másiknak. Én játszom vele, amitől ő boldog. És ha ő boldog, akkor én is az vagyok. És ez a körforgás akármivel kapcsolatban. Egy kutya CSAK azt adja vissza, amit kapott, mindent tőlünk és belőlünk merít, ezért nagyon kell szeretni őket.
És végül: Aki megmérgezi, bántja, kidobja a kutyákat, macskákat vagy bármilyen állatot, annak a saját f@szát tolnám le a torkán.
v.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: