Manapság már mindennek van világnapja. Testvéreknek, művirágoknak, szemüvegeseknek, reménytelenül szerelmeseknek… De ne feledkezzünk el arról sem, hogy a sok baromság mellett belebotolhatunk pár igazán értelmes világnapba is. Ilyen a hontalan állatok világnapja.
Ha egy kicsit balga hasonlattal akarnék élni, ez is olyan nap, mint az Anyák napja. Nem csak azon az egy napon kell odafigyelnünk az édesanyánkra. Illetve ilyen még a méltán elcsépelt Valentin-nap is, de nézzük most ezt is olyan szemszögből, hogy nem csak ezek a napon kell törődni a kedvesünkkel.
Így vagyok ezzel a mai témával is. Nem csak ma kell, hogy eszünkbe jusson a sok gazdátlan, kidobott, bántott állat. Mégis, ha másra nem is jók ezek a jeles napok, akkor talán arra, hogy figyelmezetessen mindenkit erre az égető problémára; hogy bár 2016-ot írunk, mindenben nagyon fejlett a világ… robotok vannak, meg önvezető autók… De még mindig nem jutottunk el a felelős állattartás világához.
Azért is érzékeny téma ez nekem, mert Bella most van 2. éve nálunk. Két éve már, hogy elindult a mi kis közös életünk mindenféle buktatókkal, nehézségekkel, örömmel és boldogsággal.
Hozzánk került egy olyan kutya, aki senkit nem tűr el maga mellett, akit nem vihetünk csak úgy akárhova, és akit nem mütyürgethet meg bárki, mikor sétálni megyünk. NEM azért tartok kutyát, hogy más simogassa, és más tetszését elnyerje, hogy a Margitszigeten és a városban villoghassak vele és boldogan dobjam a nyűszítő tömegbe, hogy édesgessék magukhoz… majd elmondhassam, hogy AZ ÉN KUTYÁM és mindenki oda van érte, és ez mennyire jó.
… Ha csak ezért tartanék kutyát, már régen nem itt tartanék. Már beleroppantam volna abba, hogy egy szocializációs problémákkal küzdő fenevadat vettem az életembe és nem boldogulok vele.
Igen.
Nehezen boldogulok vele.
Igen.
Néha kiakaszt, hogy nem élhetjük a filmekből méltán irigyelt kutyás-gazdis életet, amikor a kutyások tömött csapatokban bandázva töltik el az estéiket és hétvégéiket.
Szeretném, de nem lehet.
De ez nem erről szól. Ez arról szól, hogy felelősséget vállaltam egy életért. Egy életért, aminek olyan háttere van, hogy nem tudok rajta segíteni, csak azzal, hogy mellette vagyok. Nem tudja elmondani, hogy mi bántja, hogy miért ilyen. Nem tudom tőle megkérdezni, hogy mit tehetnék azért, hogy neki jobb legyen. Semmit nem tudok tenni. Vele vagyok.
Mit tenne ilyenkor egy tipik hobbi kutyatartó?
Nem tudom.
Egy olyan kutyatartó, aki azért fogadott örökbe, mert az divatos most. “Ne vegyél fogadj örökbe!” Rettentően trendi tud lenni a mentett kutyájával készült képet tömkelege az Instagram-profilján.
De valószínűleg, mikor rájött volna, hogy ez nem az a kutya, akire vágyott, már rég egy menhelyen kötött volna ki, majd utána félretéve a kényszert, hogy örökbe fogadjon, inkább vesz egy divatos francia-bulldogot vagy tacskót vagy tudomisén.
Alázat, türelem, végtelen szeretet.
Ez adják és ezt kérik tőlünk.
Szóljon erről ez a nap.
