Bella sikertörténete

Az egész blog rá épül (meg kicsit rám), de mégis úgy gondoltam, hogy több, mint egy évvel az örökbefogadás után nekem is van mit megosztanom a nagyközönséggel arról, hogyan lett az út széléről összeszedett görbelábú agresszorból egy családos görbelábú agresszor.

A GONDOLAT

Az örökbefogadási folyamat nem egészen olyan volt, mint egy menhelyi kutya esetében. Én gondoltam egyet és úgy éreztem, bele kell vágni, mert nem tudunk kutya nélkül élni. Sokan azt mondták akkor, hogy ne tegyük, mert nagy felelősséggel jár, meg nekem is megfordult a fejemben, hogy mi lesz, ha egyszer valami oknál fogva szétmegyünk. De ez ugyan az, mint egy gyerek esetében. A procedúra egy cseppet sem bonyolultabb és nem hagytam, hogy bárki is beleszóljon a döntésembe. Akartam és kész! És nem azért, mert egy cikicuki pömpis bugyulót szerettem volna a kanapémra dísznek, hanem mert  N E M  T U D O K  K U T Y A  N É L K Ü L  É L N I.

A KERESÉS

Természetesen kilőttem minden lehetséges oldalt. Szörföltem az olx-en, a jófogáson, kutyaaprón, az anyám kínját is végignéztem, mire rájöttem, hogy a Facebook lenne a legideálisabb erre a célra, mert gyorsabb az információ áramlás meg na, azért mégis csak az uralja a zinternetet manapság.
A Facebookon egy csomó gazdikeresős csoport tagja lettem és éjjel-nappal csak böngésztem és kerestem és listát írtam és stb stb.
Az természetes volt, hogy nem fogok venni kutyát. Nagy volt a csábítás, amikor 10-15 ezer Forintért tündéri (felesleges szaporulatból való) tacskókölyköket találtam, de megfogadtam, hogy nem! Én már márpedig csak örökbe fogadok, hogy jobbá tehessem az életét egy szerencsés törpének.
Végül az egyik csoportban böngészve rátaláltam erre a képre:

AZ ELSZÁNT KÜZDELEM A SZERETETÉÉRT

Amint tudtam, felvettem a kapcsolatot a lánnyal, aki kitette a fotót. Felhívtam és sosem felejtem el, milyen választ kaptam.
A telefonbeszélgetés úgy zajlott, hogy én érdeklődni szeretnék a gazdikereső fekete-fehér kutyus iránt. Dóri ekkor rögtön visszakérdezett, hogy hanyadik kutya lenne ő. Én rávágtam, hogy az első és a telefonvonal másik végén kétségbeesett csend fogadta a kijelentésemet. Rögtön helyesbítettem is, hogy úgy első, hogy jelenleg a lakásban nem lenne csak ő, amúgy a páromnak és nekem is volt már dolgunk bőven kutyával. Dóri azt felelte, hogy akkor jó, mert eléggé problémás és csak akkor hajlandó nekünk adni, ha vállaljuk azt, hogy türelemmel és szeretettel fogadjuk és gondoskodunk róla. Őszinte leszek, megijedtem. Hogyne ijedtem volna meg. Arról álmodtam, hogy lesz egy szobadögöm, akit húzok-nyúzok és viszek mindenfelé, de nem álltam meg. Tudtam, hogy mindennek oka van, ahogy annak is, hogy őt néztem ki. Hiszek abban, hogy a mi sorsunk közös és együtt kell csinálnunk, amit akkor végleg eldöntöttem, hogy bevállalunk.

Az első találkozást néhány napra rá ejtettük meg. Futólag találkoztunk az Akvárium előtt. Megjelent a rózsaszín nyakörvével, pórázával és az óriási füleivel. Én már hajoltam volna le, hogy örök szerelmet esküdjünk ott és akkor, amikor belekapott a kezembe. Szenvedélyes viszonyunk ekkor kezdődött. Velem aztán nem fogsz ki! – gondoltam, és mikor harmadszorra is oda-odakapott és látta, hogy nem hat meg, már nem is foglalkozott velem. Akartuk egymást, ez egyértelmű volt már akkor is.

A második randevút a lakásunkon ejtettük meg. Én kimentem eléjük a villamosmegállóhoz, Marci otthon várt minket, de szóltam neki, hogy jöjjön le a ház elé. Mikor Bella meglátott, már nem akart bántani.. olyan volt, mintha ezer éve ismertük volna egymást.
Marci addigra lent várta egy labdával, eldobta neki, majd ők is egymásba szerettek. Neki nem is kellett harapásoktól félnie. Ekkor már tudtuk, hogy a következő randi után összeköltözünk és így is lett.

A KÖZÖS ÉLETÜNK

Az első este fura volt. Dóri otthagyta nálunk, Bella pedig picit elkenődött volt, a frász tudja miért. Átadtuk neki a helyét és szinte rögtön elaludt.

Így:

A többi pedig történelem. Minden nagyobb lépést és emléket elolvashattok itt, a blogon. Pontosan azért kezdtem el írni, hogy nekem is minden megmaradhasson, az agyam ugyanis hajlamos arra, hogy a jót elfelejtse és csak a rosszak maradjanak meg. Minden egyes perc és pillanat boldogság, amit vele töltünk. Néha idegesítő, néha erőszakos, néha nehéz vele, de ettől szép az egész!

SZERETLEK, KISKUTYÁM!

Facebook oldal: Bella, a lelenc

V.